《Tréfa, móka, tánc (Hungarian)》 Tr茅fa, mè´¸ka, tè°©nc ¨C ¡­hat, h¨¦t, nyolc, kilenc, hatezer. Megvagyunk, ¨¹gyv¨¦d ¨²r! ¨C Spatz, legk?zelebb igaz¨¢n adhatna diszkontot¡­ ¨C Hogy micsod¨¢t, k¨¦rem? Tudtam persze, mire gondol, de a nagys¨¢gos ¨¹gyv¨¦d ¨²rnak ¨¦n csak egy zs¨ªros solym¨¢ri paraszt voltam, ¨¦s j¨®l is volt ez ¨ªgy. ¨C ¨¢rengedm¨¦nyt, Spatz. ¨¹gyv¨¦d ¨²r - n¨¦v szerint dr. Vasv¨¢ry Andor - nagyon komolyan tekintett r¨¢m. Beh¨²ztam h¨¢t a nyakam, s sz¨¦tt¨¢rtam kezem. ¨C Adhatok ¨¦n, nagys¨¢gos uram, de ha az ¨¢rb¨®l engedek, m¨¢sb¨®l is engednem kell. Ezek az erd¨¦lyorsz¨¢gi menek¨¹ltek mindent megzab¨¢lnak, alig tudom megmenteni el?l¨¹k a port¨¦k¨¢t¡­ ¨C ¨¦n b¨ªzom mag¨¢ban, Spatz. Mindig kital¨¢l valamit! Ann¨¢l is ink¨¢bb, mert ha a korona ¨ªgy romlik, ki tudja, meddig maradok meg a vev?i k?z?tt¡­ Elfogadok ¨¦n valut¨¢t is, gondoltam magamban, de ezt ott ¨¦s akkor nagy botors¨¢g lett volna el?vezetni. Helyette b¨®logattam, s¨®hajtoztam, fogamat sz¨ªvtam, ¨¦s elraktam a k?tegnyi bank¨®t. ¨C Megl¨¢tom, mit tehetek. Al¨¢szolg¨¢ja! Meghajoltam fel¨¦. Az irod¨¢j¨¢b¨®l egyb?l mentem ¨¢t a Horv¨¢thn¨¦hoz. Horv¨¢thn¨¦ Vasv¨¢ry doktor szak¨¢csn?je volt. Olyan segge volt, hogy m¨¦g, ¨¦s ugyan¨²gy vette t?lem a z?lds¨¦get, gy¨¹m?lcs?t meg a h¨²st, mint a gazd¨¢ja, csak nem olyan nagyban. A h¨¢bor¨² alatt elkezdte mag¨¢t ad¨®ss¨¢gba verni n¨¢lam. Valamit mindig t?rlesztgetett, de szabadulni sose tudott bel?le. A kis vev?im mind ilyenek voltak, nem lehetett mit csin¨¢lni. ¨C Kisztihand, Gizusk¨¢m, hogy vagyunk, hogy vagyunk? Az ¨¹gyv¨¦d ¨²r nagy konyh¨¢t vitt hajdan¨¢ban, de mostanra m¨¢r csak Horv¨¢thn¨¦ dolgozott benne. Hagym¨¢t v¨¢gott, mikor r¨¢nyitottam. Megt?r?lte a kez¨¦t, de a konyharuh¨¢t nem rakta le. ¨C Hazaj?tt az uram a hadifogs¨¢gb¨®l¡­ ¨C Noh¨¢t, az nagyon j¨® h¨ªr! ¨C J¨® is, meg rossz is. ¨C M¨¢r mi¨¦rt lenne rossz, galambom? ¨C Mert minden fizet¨¦st megtiltott mag¨¢nak. A hatsz¨¢zat, amit ¨ªg¨¦rtem, most megadom, azt¨¢n v¨¦ge. K¨¦sz¨¹lhetett erre a besz¨¦lget¨¦sre, mert a p¨¦nz el?re kisz¨¢molva ott volt a szokny¨¢ja zseb¨¦ben. ¨²gy rakta ki a konyhaasztalra, mintha ¨¦gette volna a l¨¢ba k?z¨¦t. ¨C "L¨¦gyott" sincs t?bb. Erre az¨¦rt m¨¢r megr¨¢ncoltam a homlokomat. Meg nem lep?dtem, csak h¨¢t ilyen k?z?ns¨¦gesen, kereken megmondani¡­ nem ilyennek mutatta mag¨¢t ez a feh¨¦rn¨¦p, m¨ªg az ura oda volt. Addig nem is sz¨®ltam semmit, m¨ªg a bank¨®kat ¨¢t nem sz¨¢moltam. ¨C Nem lesz ez ¨ªgy j¨®, Gizusk¨¢m! ¨C mondtam azt¨¢n, amilyen ny¨¢jasan csak lehetett, ¨¢mb¨¢r a hangomban lehetett valamicske ¨¦l. ¨C Tartozik m¨¦g nekem tizennyolcezer-kett?sz¨¢z koron¨¢val. Az Horv¨¢th uram egy szav¨¢ra nem t?nik csak ¨²gy el! ¨C Ne haragudjon, Jen?, igaz¨¢n, de a Sz?zany¨¢ra esk¨¹sz?m, engem az uram meg?l, ha ezut¨¢n sz¨®ba ¨¢llok mag¨¢val! Nem vehetek semmit, ¨¦s nem is adhatok t?bbet! ¨C Akkor besz¨¦ljen a Vasv¨¢ryval. Az majd kifizeti maga helyett, a b¨¦r¨¦b?l meg levonogatja. ¨C Nem lehet, Jen?, bocs¨¢sson meg¡­ ha kevesebb p¨¦nzt viszek haza, az uram ugyan¨²gy meg?l¡­ Nem tetszett nekem ez a kifog¨¢s. ¨C Azt¨¢n ha kiperelem magukb¨®l, akkor ¨¦letben hagyja? Ne bolondozzon m¨¢r velem¡­ Ett?l feh¨¦r lett, mint a fal. ¨C Maga nem ismeri az uramat¡­ M¨¢r majdnem s¨ªrt. R¨¢t¨¢maszkodtam a konyhaasztalra mindk¨¦t kezemmel. Megpr¨®b¨¢ltam a szem¨¦be n¨¦zni, de les¨¹t?tte el?lem. ¨C Tal¨¢n a b¨ªr¨®t is meg?li? Meg a v¨¦grehajt¨®t? Erre m¨¢r v¨¢lasza nem volt, csak k?nnyei. Megcs¨®v¨¢ltam a fejem. Leg¨¦nykoromban el lehetett ilyenekkel bolond¨ªtani, de ¨ªgy ?tven fele m¨¢r tiszt¨¢bban l¨¢ttam a dolgokat. Tizennyolcezer-kett?sz¨¢z koron¨¢t nem enged el az ember, m¨¦g ha holnap tal¨¢n csak feleannyit ¨¦r is. ¨C Besz¨¦ljen vele, Gizusk¨¢m. Kaparj¨¢k ?ssze valahonnan. L¨¢dafi¨¢b¨®l, fi¨®k alj¨¢r¨®l, ahogyan siker¨¹l. Lehet r¨¦szletre is, mint eddig. De meglegyen! ¨²gy hagytam ott, el se k?sz?ntem. Nem tudhatta, hogy eszem ¨¢g¨¢ban sem volt p?rbe fogni ?ket. Amilyen bizonytalan vil¨¢g j¨¢rta, ha nyertem volna, se lett volna benne k?sz?net. Valamit azonban musz¨¢j volt kital¨¢lnom, mert nekem is ott volt a f?ld, a j¨®sz¨¢g, a magam meg a fiaim csal¨¢dja. Ha nem fogom meg a p¨¦nzt, csak oda jutunk mi is, mint ezek a Horv¨¢th¨¦k¡­ *** Horv¨¢thn¨¦ amit ¨ªg¨¦rt, be is tartotta. Ah¨¢nyszor megjelentem Vasv¨¢ry doktorn¨¢l a heti z?lds¨¦ggel, k¨¦ptelens¨¦g volt el?tal¨¢lni. A csel¨¦dl¨¢ny engedett be, azt¨¢n mikor Horv¨¢thn¨¦t kerestem rajta, hol p¨¦kn¨¦l volt, hol hal¨¦rt ment, hol szabadnapos volt. K¨¦rdeztem, hagyott-e nekem p¨¦nzt, de olyan soha el? nem fordult. Egy h¨®nap ut¨¢n mondtam a fiaimnak, hogy f?lmegy¨¹nk a Horv¨¢th¨¦khoz. Sz¨¦p sz¨¢l, er?s gyerek volt mindkett?. Misi, a nagyobbik, egy k¨¦zzel meg b¨ªrta hajl¨ªtani a patk¨®szeget, a Bandi meg ¨²gy tagl¨®zta a v¨¢g¨®marh¨¢t, mint a semmit. Kegyetlen¨¹l b¨ªrta a munk¨¢t mind a kett?, egy zs¨¢k p¨¦nzt fizettem a Vasv¨¢ry doktornak, hogy el ne vigy¨¦k el ?ket katon¨¢nak. Ki is j¨¢rta nekik. Horv¨¢th¨¦k a J¨®zsefv¨¢rosban laktak, a Lujza utc¨¢ban. Nyomorult egy k?rny¨¦k volt. Egyik v¨¦g¨¦n a Teleki t¨¦r, ahol ¨®cskapiac volt meg a kubikosb?rze, m¨¢sikon a K¨¢lv¨¢ria t¨¦r, ahol meg csak a szeg¨¦nys¨¦g. Este volt m¨¢r, mire szek¨¦rh¨¢ton oda¨¦rt¨¹nk a h¨¢z el¨¦. N¨¦gy emelet, kormos t¨¦glafalak. H¨²sz ¨¦ve se ¨¦p¨¹lt, de m¨¢r le volt romolva. Legal¨¢bb volt az utc¨¢n vil¨¢g¨ªt¨¢s. Meg sv¨¢bbog¨¢r, nem egy. Becs?ngett¨¹nk a h¨¢zmesterhez. Nagyot n¨¦zett, mikor megl¨¢tott benn¨¹nket, csizm¨¢ban-k?dm?nben, de nem volt ez olyan jeles alkalom, hogy a Horv¨¢th¨¦k kedv¨¦¨¦rt "templomiba" v¨¢gjuk magunkat. Mikor elmondtam neki, kihez j?tt¨¹nk vend¨¦gs¨¦gbe, m¨¦g jobban elcsod¨¢lkozott, de menten gyanakv¨® is lett. Ugyan mit akar h¨¢rom ekkora paraszt a Horv¨¢th¨¦kt¨®l? Nincs azoknak semmije! A f¨¦rfinak m¨¦g munk¨¢ja is csak k¨¦zen-k?z?n, a seg¨¦ly tartja ?ket a felsz¨ªnen. Pedig ha m¨¢snak nem, rend?rnek f?lvenn¨¦k a Horv¨¢thot, minden frontkaton¨¢t f?lvesznek kiv¨¦tel n¨¦lk¨¹l, ? meg m¨¦g ?rmester is volt, mikor leszerelt. If you spot this tale on Amazon, know that it has been stolen. Report the violation. Ha v¨¦gighallgattam volna az eg¨¦sz lit¨¢ni¨¢t, reggelig ¨¢llhattunk volna a h¨¢z kapuj¨¢ban. K¨¦tsz¨¢z koron¨¢¨¦rt viszont h¨¢l'' Istennek abbahagyta, f?lk¨ªs¨¦rt a m¨¢sodikra, ahol Horv¨¢th¨¦k laktak, azt¨¢n iszkolt a vack¨¢ra, mint a kinti cs¨®t¨¢nyok. Ez egy olyan "gangos" b¨¦rh¨¢z volt. Nem akartam magam egyb?l megmutatni, ¨²gyhogy szemembe h¨²ztam a kalapomat, h¨¢ttal a falnak d?ltem k¨¦t l¨¦p¨¦ssel a lak¨¢sajt¨® mellett, Misi fiam meg bez?rgetett hozz¨¢juk. Nem volt bez¨¢rva. Egy fiatalember nyitott ajt¨®t, legal¨¢bbis az ¨¦les hangja alapj¨¢n azt gondoltam. A fiam j¨®est¨¦t k¨ªv¨¢nt, ¨¦s el?adta, hogy a Horv¨¢thn¨¦ ismer?sei vagyunk a F?v¨¢m t¨¦ri piacr¨®l, v¨¢ltan¨¢nk vele egy sz¨®t. Nem engedett be minket, kih¨ªvta az asszonyt. Az ki is j?tt, karj¨¢n egy kis sz?ke gyerekkel, ¨¦s megmondta ?szint¨¦n, hogy nem ismer senkit a F?v¨¢m t¨¦rr?l. ¨C Az¨¦rt engem csak ismer, Gizusk¨¢m¡­ ¨C vettem magamhoz a sz¨®t. A fiam f¨¦lre¨¢llt, ¨¦n pedig szem¨¹gyre vettem ezt a Horv¨¢thot. Fittyedt bajsz¨², cing¨¢r, ideges tekintet? leg¨¦ny volt. Az a fajta, akinek nemhogy pusk¨¢t, m¨¦g egy tompa oll¨®t se adn¨¦k a kez¨¦be. A feles¨¦ge menten h¨¢tr¨¢lt egy l¨¦p¨¦st. ¨C No, nem kell ¨²gy megijedni! Menj¨¹nk be, azt¨¢n besz¨¦lgess¨¹nk! ¨C Ugyan mir?l? ¨C vakkantotta Horv¨¢th. L¨¢ttam, hogy kezd benne gy?lni a virtus. ¨C H¨¢t arr¨®l a tizennyolcezer-k¨¦tsz¨¢z koron¨¢r¨®l¡­ ¨C Arr¨®l nincsen mit besz¨¦lni! Majdnem r¨¢m csapta az ajt¨®t, de Misi visszanyomta a kez¨¦vel. ¨C Addig j¨¢rsz j¨®l, te Horv¨¢th, m¨ªg velem besz¨¦lsz, nem a v¨¦grehajt¨®val¡­ ¨C Besz¨¦lj¨¹nk itt. M¨¢r nem eml¨¦kszem pontosan, erre mit mondtam, de igen er¨¦lyes lehettem, mert a kisgyerek els¨ªrta mag¨¢t, az apja meg r?gt?n f¨¦lre¨¢llt az ajt¨®b¨®l. Bement¨¹nk. A bej¨¢rat egy zsebkend?nyi konyh¨¢ra ny¨ªlott, azon ¨¢t lehetett a szob¨¢ba jutni. Az eg¨¦sz lak¨¢st a mennyezetr?l l¨®g¨® petr¨®leuml¨¢mpa vil¨¢g¨ªtotta be. Szedett-vedett b¨²torok, a falakon pen¨¦sz, a padl¨®n eltaposott sv¨¢bbogarak. Bandi fiam be¨¢llt a bej¨¢rati ajt¨® el¨¦, ¨¦n meg magamhoz vettem a l¨¢mp¨¢t, ¨¦s Misivel ment¨¹nk megn¨¦zni a szob¨¢t. Horv¨¢th megint akad¨¦koskodni kezdett. ¨C Mit k¨¦pzelnek, mif¨¦le elj¨¢r¨¢s ez? ¨C Megn¨¦zz¨¹k, mivel tudn¨¢nak t?rleszteni ¨C vil¨¢gos¨ªtottam f?l t¨¹relmesen, de nem b¨ªrt nyugton maradni. Misi sorra nyitogatta a szekr¨¦nyeket. Rossz kab¨¢tok, kopott ruh¨¢k, ¨¢gynem?, ¨¦rt¨¦k semmi. A kisgyerek v¨¦gig jajvesz¨¦kelte az eg¨¦szet. Az anyja ink¨¢bb kivitte a gangra, a Bandi kiment vele, hogy szemmel tartsa. Az utols¨® szekr¨¦ny fi¨®kos volt. Mikor a Misi ki akarta h¨²zni a legf?ls?t, Horv¨¢th nagyot szents¨¦gelt, azt¨¢n lefogta a kez¨¦t ¨C m¨¦g maga fel¨¦ is pr¨®b¨¢lta ford¨ªtani a fiamat, hogy f?lk¨¦peli. Amaz persze ler¨¢zta mag¨¢r¨®l, mint egy korcs ebet. Horv¨¢th nekiugrott, most m¨¢r d¨¹hb?l. Elkaptam volna a grabanc¨¢t, de Misi gyorsabb volt: ¨²gy v¨¢gta nyakon, hogy majd'' kiter¨¹lt. Kirohant a konyh¨¢ba. Mikor visszaj?tt, m¨¢r k¨¦s volt n¨¢la. ¨C Vigy¨¢zz, Horv¨¢th! ¨C d?rrentem r¨¢ ¨C Gyereked van, p¨¦nzed nincs, azt¨¢n b?rt?nbe akarsz jutni? Ett?l a f?ldh?z v¨¢gta a k¨¦st. B¨®lintottam, azt¨¢n magam n¨¦ztem ¨¢t a fi¨®kokat. Egy teny¨¦rnyi kis fadobozt tal¨¢ltam. Horv¨¢th fel¨¦ fordulva f?lnyitottam: h¨¢rom ez¨¹st nyakl¨¢nc, meg k¨¦t esk¨¹v?i karikagy?r? volt benne. A cing¨¢r kis ember ¨²gy n¨¦zett r¨¢m, mint aki menten kett?be szak¨ªt. Becsuktam a dobozt. ¨C Ezt elviszem z¨¢logba. Ha egy h¨®nap m¨²lva se l¨¢tok p¨¦nzt t?letek, mindet eladom. Mondd meg a Gizusk¨¢nak is. Horv¨¢thot ¨²gy kellett f¨¦lrel?kni az ¨²tb¨®l, hogy ki tudjunk jutni. A feles¨¦ge m¨¦g mindig ott j¨¢rk¨¢lt a gangon f?l-al¨¢, a gyereket nyugtatva. Megbillentettem nekik a kalapom, ahogy elment¨¹nk mellett¨¹k, de a kis Horv¨¢th r¨ªtt m¨¢r ennyit?l is. ¨¦jf¨¦l ut¨¢n ¨¦rt¨¹nk haza. *** Egy napra r¨¢ a Horv¨¢th j?tt ¨¢t ¨¦nhozz¨¢m Solym¨¢rra. ?reg este volt m¨¢r. Az asszony lefek¨¹dt, ¨¦n k¨¦t kom¨¢mmal ferbliztem a konyha elej¨¦ben. Elgondolni nem tudom, a kutya mi¨¦rt nem ugatott, mikor bej?tt a kapun. Egyszerre azt vett¨¹k ¨¦szre, hogy ny¨ªlik a bej¨¢rati ajt¨®, ez a bolond meg ¨®vakodik be rajta, kez¨¦ben egy ¨®cska kis k¨¦tl?vet? pisztollyal. ¨C Azonnal adja vissza a dobozt! H¨¢rm¨®nk k?z¨¹l egy se volt m¨¢r mai gyerek, a Szepi ¨C aki legk?zelebb ¨¹lt hozz¨¢, h¨¢rom l¨¦p¨¦sre ¨C a tetej¨¦be m¨¦g s¨¢nta is. Hevesked¨¦ssel nem ment¨¹nk volna semmire. Mikor a Horv¨¢th l¨¢tta, hogy nem mozdulunk, csak n¨¦z¨¹nk r¨¢ higgadtan, m¨¦g egyszer r¨¢m rivallt, hogy a doboz¨¢t akarja. Erre m¨¢r feleltem: ¨C H¨¢ny goly¨®d van ahhoz a pukkan¨®hoz, te Horv¨¢th? Idegess¨¦g¨¦ben ¨²gy szor¨ªtotta a fegyvert, remegni kezdett t?le a keze. ¨C Semmi k?ze hozz¨¢! ¨C ¨¹v?lt?tte ¨C A dobozt¡­ vagy lel?v?m! M¨¢sik kom¨¢m, a M¨¹ller, erre megk¨¦rdezte, ugyan mi van abban a dobozban. A Horv¨¢th erre r¨¢fogta a fegyvert. ¨C Ha m¨¦g egyet sz¨®l, mag¨¢ba eresztek goly¨®t! ¨C Azt¨¢n mire menn¨¦l vele? ¨C vetettem oda foghegyr?l. Eleven¨¦be tal¨¢lhattam, mert visszair¨¢nyozta a pisztolyt ¨¦nr¨¢m, kett?t el?rel¨¦pett, f?lh¨²zta a kakast. ¨C El¨¦g¡­! Nem hagytam annyiban. ¨C Gondolkozz¨¢l, miel?tt t?nkreteszed magad. Mire j¨® ez? Menj¨¦l el dolgozni, azt¨¢n¡­ A Szepi ekkor pattant f?l a j¨® l¨¢b¨¢val, elkapta ennek a f¨¦ln¨®t¨¢snak a kez¨¦t, hogy a mennyezet fel¨¦ l?kje. Elk¨¦sett. Valami sz?rny? nyom¨¢st ¨¦reztem a fejem bal oldal¨¢n, odakaptam a kezemmel, ¨¦s lefordultam a sz¨¦kr?l. Az utols¨®, amit hallottam, hogy eld?rren a m¨¢sodik l?v¨¦s is. Arra eszm¨¦ltem, hogy a M¨¹ller egy kupica p¨¢link¨¢t tart az orrom al¨¢. ¨C Mi lett a Horv¨¢thtal? ¨C K¨¦tszer mell¨¦l?tt, azt¨¢n elfutott. A Szepibe m¨¦g el?tte r¨²gott egyet. Az asztal lapj¨¢ba kapaszkodva f?lt¨¢p¨¢szkodtam. Ott volt a feles¨¦gem meg a fiaim is. ¨C A fegyvert itt hagyta? ¨C Elvitte mag¨¢val. ¨C Csend?r?k? ¨C M¨¦g nem voltak. Leh¨²ztam a p¨¢link¨¢t. ¨C Ne mondjatok nekik semmit. Majd ¨¦n elrendezem ezt a fick¨®t¡­ *** Az elrendez¨¦s persze nem m¨¢r¨®l holnapra ment. Ha lecsukattam volna Horv¨¢thot, sose jutottam volna hozz¨¢ a p¨¦nzemhez. A lak¨¢sukra hi¨¢ba mentem volna, ott m¨¢r nem volt ¨¦rt¨¦k. M¨ªg az ¨¦kszerek n¨¢lam voltak, b¨ªzhattam benne, hogy valahogy csak megpr¨®b¨¢lj¨¢k kiv¨¢ltani ?ket. Nekik t?bbet ¨¦rtek, mint ¨¦nnekem. Horv¨¢thn¨¦ tov¨¢bbra is ¨²gy ker¨¹lt, mint ?rd?g a t?mj¨¦nt. Egyszer majdnem siker¨¹lt F?v¨¢m t¨¦ren bel¨¦m botlania, de val¨®s¨¢ggal megfutott el?lem. Hamar eltelt az egy h¨®nap halad¨¦k an¨¦lk¨¹l, hogy egy fill¨¦rt l¨¢ttam volna t?l¨¹k. Egyik d¨¦lel?tt a Vasv¨¢ryval sz¨¢moltunk el ¨¦ppen, mikor j?n be a csel¨¦dl¨¢ny, hogy a rend?rs¨¦g van itt. Nem gyanakodtam semmire. Egy ¨¹gyv¨¦dnek ezer okb¨®l lehet dolga vel¨¹k, ¨¢mb¨¢r Vasv¨¢ry doktor nem sz¨¢m¨ªtott a l¨¢togat¨¢sukra. A l¨¢nnyal meg¨¹zente nekik, hogy k¨¦r egy kis t¨¹relmet, k¨¢v¨¦t, konyakot vitetett nekik, ¨¦n meg sz¨¢moltam tov¨¢bb a bank¨®kat. A csel¨¦d be se csukhatta maga m?g?tt az iroda ajtaj¨¢t. Egy mord tekintet?, sepr?bajsz¨² ?rmester j?tt be, meg k¨¦t k?zrend?r. ¨C J¨® napot k¨ªv¨¢nok ¨C k?sz?nt a Vasv¨¢rynak, azt¨¢n hozz¨¢m fordult ¨C Maga Spatz Jen?, Solym¨¢r ilyen utca, ilyen sz¨¢m alatti lakos? A vasvilla szemeivel j¨®, hogy nem dobott mindj¨¢rt talicsk¨¢ra. ¨¦reztem, hogy valami nincsen rendj¨¦n, de ha fegyvert fognak r¨¢m, se tudtam volna hirtelenj¨¦ben megmondani, micsoda. Mondtam, hogy ¨¦n vagyok a Spatz. A rend?r f?lsz¨®l¨ªtott, hogy igazoljam magam. Jobb h¨ªj¨¢n a bejelent?lapomat adtam oda neki. Mikor az ¨¹gyv¨¦ddel egy emberk¨¦nt ¨¦rdekl?dt¨¹nk, m¨¦gis mit jelentsen mindez, nem v¨¢laszolt egyb?l. ¨¢tadta a lapom az egyik k?zrend?rnek, ¨¦nbennem pedig megfagyott a v¨¦r. A Horv¨¢th volt az. Ez az utols¨® senkih¨¢zi kihaszn¨¢lta, hogy zavaros id?k j¨¢rnak, ¨¦s ak¨¢rkit f?lvesznek rend?rnek, csak legyen ¨¦p a keze-l¨¢ba! Az ?rmester k?zben egy teleg¨¦pelt papirost vett el? a bels? zseb¨¦b?l. Lerakta el¨¦m a doh¨¢nyz¨®asztalra. ¨C Letart¨®ztatom t?bbrendbeli uzsora-b?ncselekm¨¦ny, csal¨¢s ¨¦s zsarol¨¢s gyan¨²ja miatt! Megfordult velem a szoba. Sok zivatart ¨¢tv¨¦szeltem m¨¢r, de hogy v¨¦ns¨¦gemre elvigyen a rend?r¡­ engem, aki soha a t?rv¨¦ny bet?j¨¦t meg nem szegtem, minden fill¨¦r ad¨®t, minden tartoz¨¢st id?re megfizettem, soha p?rben senkivel nem ¨¢llottam¡­ a Horv¨¢th nyilv¨¢n elmondott minden csal¨® gazembernek a felettesei el?tt, de rajta k¨ªv¨¹l m¨¦g tucatnyi ad¨®som van. Az mind ellenem fog vallani, hogy a tartoz¨¢s¨¢t¨®l szabaduljon, ¨¦n meg holtom napj¨¢ig ki nem j?v?k a b?rt?nb?l¡­ ¨¦reztem, hogy kezd a vil¨¢g elhom¨¢lyosulni a szemem el?tt. Meglaz¨ªtottam az ingem gall¨¦rj¨¢t, ki tudjon futni fejemb?l a rossz v¨¦r. A Horv¨¢th ott somolygott a bajsza alatt, ¨¦pp csak a sz¨¢j¨¢t nem nyalta meg ?r?m¨¦ben. Lassan, nagyon lassan f?lemeltem az egyik kezemet. ¨C Miel?tt a biztos urakkal menn¨¦k¡­ besz¨¦lhetek az ¨¹gyv¨¦demmel? Az ?rmesternek nem tetszett a dolog, de Vasv¨¢ry doktorral nem mert sz¨¢jalni. ¨C ?t percet kap. Az ¨¹gyv¨¦d ¨²r szem¨¦lyesen csukta be m?g?tt¨¹k az iroda ajtaj¨¢t, miut¨¢n t¨¢voztak. Mikor fel¨¦m fordult, m¨¦g cs¨²ny¨¢bban somolygott, mint a Horv¨¢th. Val¨®sz¨ªn?leg sejtette, ki h¨ªvta r¨¢m a kop¨®kat. ¨C Neh¨¦z ¨¹gy lesz ez, Spatz, ugye tudja? A b¨ªr¨®k m¨¢r a h¨¢bor¨² alatt is minden eszk?zzel f?ll¨¦ptek a s¨ªberek ellen¡­ ¨C De ¨¦n nem vagyok s¨ªber, nagys¨¢gos uram! ¨C Persze, hogy nem ¨C b¨®lintott r¨¢ megenged?n ¨C err?l azonban a tisztelt b¨ªr¨®s¨¢got is meg kell gy?zn¨¹nk, mert az ¨¹gy¨¦szs¨¦get aligha fogjuk¡­ ¨C ¨¦n mindenben a nagys¨¢gos ¨¹gyv¨¦d ¨²r rendelkez¨¦s¨¦re ¨¢llok! Tudja, hogy nem vagyok sz?kmark¨² a tiszteletd¨ªjjal¡­ ¨C Tudom, Spatz, tudom. Ebben a helyzetben azonban a honor¨¢rium nem lesz el¨¦g. Konzult¨¢lnom kell n¨¦h¨¢ny koll¨¦g¨¢mmal. Meglehet, az ¨¹gyben nem ¨¦rintett, ¨¢m a joggyakorlatban j¨¢rtas b¨ªr¨®kkal, egyetemi professzorokkal is, akiket etetnem-itatnom kell, ha sikert akarunk el¨¦rni. Ez mind p¨¦nzbe ker¨¹l, Spatz, nem kev¨¦s p¨¦nzbe¡­ Ekkor nyitott be a csel¨¦dl¨¢ny, hogy a rend?r?k m¨¢r t¨¹relmetlenek. Vasv¨¢ry doktor kiadta, hogy kell m¨¦g neki t¨ªz perc, addig a biztos urak a gyan¨²s¨ªtott helyett sz¨ªveskedjenek friss¨ªt?kkel be¨¦rni. Nyeltem egyet, am¨ªg nem figyelt r¨¢m. Ha kiment volna, ¨²gy ¨¦ljek, a homlokomat is megt?rl?m. ¨C ¡­sz¨®val kedves Spatz, milyen kedvezm¨¦nyeket tud biztos¨ªtani a j?v?beni v¨¢s¨¢rl¨¢saimhoz a tiszteletd¨ªj mell¨¦?